Hogy csinálná ezt az AI?

2025/01/01. - írta: Nyica

Mindenki az AI-t emlegeti, gondoltam kipróbálom én is, mit tud.  Hát a jövő heti lottószámokat nem, az már biztos, innentől nem is olyan érdekes az egész.   

A minap úgy gondoltam, nem ártana már összefoglalni az évet, mi is történt 2024-ben?   Csakhogy semmi sem jutott az eszembe.  Etelt volna egy év úgy, hogy nem csináltam semmit?   Persze, hogy nem!  De amikor rendben mennek a dolgok, az olyan nagyon fel sem tűnik.

Aztán egyszer csak beugrott az AI.  Gondoltam, megpróbálom, írja meg ő.

Két  mondatot sikerült kipréselnem magamból, a többit a tudományra bíztam.  A mondat így szólt:

Sokszor azt hiszem, nem történik semmi érdekes az életemben.  Aztán eszembe jut, hogy például áprilisban Hallstattban jártam.

Nézzük, mit kezd ezzel a mesterséges intelligencia.  Stand up módot választottam, mert így érdekesebb.

 
Hát sziasztok, drága közönség! Tudjátok, néha úgy érzem, hogy az életem egy nagy semmi, mint amikor az ember a Netflixet nézi, és végül minden sorozatot megnézett… de még mindig ott a kiváló kérdés: „Miért nem érzek semmit?” Aztán eszembe jut, hogy például áprilisban Hallstattban jártam.

Hallstatt, az a hely, ahol a fák is úgy néznek ki, mintha Insta-sztárok lennének! Képzeljétek el, ahogy állok a gyönyörű tó mellett, és próbálom egyensúlyozni a telefonomat, hogy a tökéletes selfie-t lőjem… az összes szöget, amit a természet adott, én meg ott vágom a gyertyaláng gyanús pózokat. “Na, kis fák, vigyázzatok, mert a világ legstílusosabb túrázója érkezett!”

 

De tudjátok, ami igazán megdöbbentett, amikor Hallstattban jártam, az a helyi emberek mosolya volt. Olyan bizalomgerjesztőek, mintha tudták volna, hogy egy hónap múlva az összes turista el fog tűnni, és csak ők maradnak ott a vödör fangyi közepén. Olyan, mintha mindenki egy titkos szövetkezet része lenne, ahol a munkaidő után megbeszélik, hogy hogyan néznek ki a tökéletes fejszék!

Elképzelem, hogy a helyiek éppen azt mondják: “Baszki, ha ez a sok turista elmegy, akkor újra visszanyerhetjük a békénket, és végre elérhetjük az igazi Hallstatt életét: különböző saslik ízek összehasonlítása a tóparton!”

Aztán persze ott voltak a nyelvi kihívások is. Tényleg, miért van az, hogy a sarokban álló helyi bolt elnevezése „Bäcker” — ami szerintem a legmenőbb német kifejezés a pékségre, mint valami titkos kód, amit csak a helyiek ismernek? Tehát mikor bementem, csak álltam ott, mint egy eltévedt turista, mondván: “Helló, kérek egy Bäcker-t, de a Bäckert a jövőből hozd, izé... a legfrissebb pékárúval!”

De aztán valami megfogalmazódott bennem. Az emberek ott a kellemes kisvárosban azt tanították, hogy nem is a helyek miatt emeljük a mobilunkat, hanem az élményekért. Szóval most, ahelyett, hogy az élet bármilyen unalomig terjedő monotonitását élném át, csak emlékeztetnem kell magam, hogy bármikor találkozhatok az alpesi fák Insta-sztárságával!

Na, így én most az életmódomat is kiépítem a középkori varázslat helyett – csak egy kis kópé mosolyt akarok cserélni egy szép péksüteménnyel, és azt mondani: “Itt a breakpoint, de leszek a legnagyobb Bäckered az Instagram-on!” Köszönöm, hogy itt voltatok, és ne felejtsétek el megélni az apró dolgokat — lehet, hogy a Bäcker felnőttkorban köszön majd vissza rátok!

Nem is olyan rossz!  Bár nem emlékszem, hogy láttam volna helyi embereket, hacsak nem ázsiai turistának álcázták magukat.  Na jó a szűk utcácskákon időnként végiggurult egy-egy autó, abban egész biztos helyiek ültek, mert más nem mehet be kocsival. 
Gondolhatnám azt, hogy az árusok helyiek voltak, de amikor bementem a kisboltba valami nasit venni, a kasszánál - minden angol tudásomat összeszedve-  megkérdeztem, hogy "card?"
Mire a hölgy rögtön rá is vágta, hogy persze, lehet kártyával is fizetni.
Nesze neked, hét év Duolingo!

Na, szóval így írná ezt meg az AI!

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása