Az idei első kiruccanásom október elején, de remélem nem az utolsó.
Kékestető, Galyatető, Eger, Szépasszonyvölgy.
Reggel a Kékesen nagyon hideg volt, a kilátóban meg főleg. A tájat köd takarta, sokat nem láttunk, viszont amikor leértünk, olyan éhes lettem, hogy csillagokat láttam. Gyorskaja sehol, csak étterem, amire persze nem volt idő, mert indultunk tovább Galyatetőre.
Itt már kezdett kisütni a napocska, az idő is melegedett, viszont szendvics, streetfood, gyorskaja még mindig nuku. Valószínüleg természetvédelmi okokból, a kirándulók ne dobálják szét a szemetet.
Kicsit gondolkodtam, fel merjek-e menni a kilátóba, de voltam én már ennél magasabb helyen is, azt is kibírtam. Na meg sosem bocsátanám meg magamnak, ha már egyszer ott vagyok, és nem megyek fel.
Egerben aztán sikerült találnom egy McDonaldst, igaz, addigra már megettem a második szendvicsemet is (én okostojás, három szendviccsel indultam el). Teli hassal szebb a világ, és most már legalább tudom, hogy ha a hegyekbe megyek kirándulni, rendesen kell vinnem ennivalót, mert arrafelé csak éttermek vannak.
Utolsó állomás a Szépasszonyvölgy, borospince látogatással egybe kötve. Este hét körül indultunk haza, éjfél körül aztán meg is érkeztünk.
Szép volt, jó volt, kár lett volna kihagyni.