Nem nézek m1 tévét, mert soha nem találok semmi érdekes műsort, vagy ha igen, akkor az olyan későn van, hogy képtelen vagyok addig ébren maradni.

Tegnap kellemes meglepetés ért, A hiúság vására főműsoridőben!

Tizenegy-két éves lehettem, amikor láttam a tévében, sorozat volt, nem túl sok részben, akkor még nem ismertük a végtelenített szappanoperákat.

Arra viszont emlékszem, hogy Rebecca Sharp  ellenszenves figura volt az angol változatban, és az összes karakter sokkal több érzelmet váltott ki. A Reese Witherspoon féle Beckyt még kedvelni is lehet, de hát ez egy hollywoodi változat.

Minden esetre megérte megnézni!

mert ez közintézmény.

Közintézményekben mindig kifelé nyílik, mert ha tűz van, a tömeg pánikba esik, nekinyomják egymást az ajtónak, nem tudnak kimenni. Úgyhogy most legyen olyan kedves, és próbálja meg kifelé....meglátja, menni fog.

Nem, ezt nem nekem mondták!  Na jó, először én is befelé próbáltam, rángattam, döngött az ajtó rendesen, de az már régen volt, kevesen látták, az a kevés is így járt, és a tűzvédelmi előadó sem volt ott.

van egy külön génje, és én csak remélni tudom, hogy a balf@szságnak nincs.

Kizárólag a véletlennek köszönhető, hogy belekönyököltem a majonézes kukoricába.

Legalább is remélem.

Amit nem kaptál meg:                                                                         


 

töltöttem ki a napokban, volt egy olyan kérdés, hogy mi okozza a legnagyobb problémát az életemben: család, egészség, anyagi helyzet?

Egyértelműen az anyagiakat jelöltem meg, mert szerencsére egészségesek vagyunk, szeretjük egymást, nincsenek viták, feszültségek, csak az a pénz.....

Igen, ha lenne, akkor minden megoldódna, és boldogan élnénk, meg minden.

....és ma délben betoppant F. Se kopogás, se csöngetés, csak úgy itt volt, és ettől abban a pillanatban befelé fordultam.

Amúgy is, de most még jobban.

Éppen erre járt, benézett, mert nem érti, hogy ha egy darabig jól elvoltunk, akkor hirtelen mitől gondoltam meg magamat. Látja rajtam, hogy valami bánt, mondjam el nyugodtan, ha tud, segít....stb....

És akkor eszembe jutott, mi lenne, ha azt mondanám neki, hogy rendben van, egyetlen gondom van, a zűrzavaros anyagiak, na ezt oldd meg! Majdnem elröhögtem magam, elképzeltem milyen képet vágna hozzá.

Aztán elképzeltem, hogy mi lenne, ha azt mondaná, oké, rendben! Csak ennyi?

Milyen képet vágnék hozzá én?

Hát nem röhögnék, az biztos!

Milyen érzés lehet együtt élni valakivel, akinek a hangjától is idegrohamot kap az ember, esze semmi, viszont pénze van rengeteg?

Azt hiszem, soha nem fogom megtudni.

Na ez az én legnagyobb problémám!