NEM AZ ÉN NEVEMBEN <- link itt
Hogy én ezt a számot mennyire szerettem!
Mikor is?
Valamikor az évezred első éveiben volt nagy sláger. Nekem még mindig tetszik.
Vasárnap este tízkor az RTL-en!
Imádtam ezt a filmet! Romantikus, kicsit szomorkás, de inkább vidám. Elválós, utazós, költözős. Sírós, nevetős. És mindez csodálatos olasz tájakon.
Adhatták volna nyolckor is, a sok gagyi ezerszer ismételt film helyett, de kivárom a tíz órát.
Végre esik!
Mert az eső már csak ilyen.
Fentről lefelé, ahogy illik.
Bámulom a szürke égboltot az ablakon keresztül. Csattanás, üvegcsörömpölés. Kinézek, a zebra előtt álló fekete WV-be belerohan egy kis Suzuki.
A zebrán megállnak a gyerekek, napközis csoport, bámészkodnak, csodálkoznak, a tanárnő sürgeti őket.
A Suzukiból ötvenes miniszoknyás nő tipeg elő tűsarkakon, vigyorogva. A nagydarab kopasz WV-s rákérdez, nem kellett volna itt megállni? Látszik, hogy legszívesebben képen nyomná. A nő vigyorog, a kocsiban hátul gyerekek ülnek.
A fiatal rendőr csak annyit mond, elsőbbségnemmegadás.
A Suzuki orra felgyűrődve, a nő vigyorog, a gyerekek mozdulatlanul ülnek a kocsiban.
Az eső meg csak esik.
Mert az eső már csak ilyen.
Fentről lefelé....
