NEM AZ ÉN NEVEMBEN <- link itt
Hogy én ezt a számot mennyire szerettem!
Mikor is?
Valamikor az évezred első éveiben volt nagy sláger. Nekem még mindig tetszik.
Vasárnap este tízkor az RTL-en!
Imádtam ezt a filmet! Romantikus, kicsit szomorkás, de inkább vidám. Elválós, utazós, költözős. Sírós, nevetős. És mindez csodálatos olasz tájakon.
Adhatták volna nyolckor is, a sok gagyi ezerszer ismételt film helyett, de kivárom a tíz órát.
Végre esik!
Mert az eső már csak ilyen.
Fentről lefelé, ahogy illik.
Bámulom a szürke égboltot az ablakon keresztül. Csattanás, üvegcsörömpölés. Kinézek, a zebra előtt álló fekete WV-be belerohan egy kis Suzuki.
A zebrán megállnak a gyerekek, napközis csoport, bámészkodnak, csodálkoznak, a tanárnő sürgeti őket.
A Suzukiból ötvenes miniszoknyás nő tipeg elő tűsarkakon, vigyorogva. A nagydarab kopasz WV-s rákérdez, nem kellett volna itt megállni? Látszik, hogy legszívesebben képen nyomná. A nő vigyorog, a kocsiban hátul gyerekek ülnek.
A fiatal rendőr csak annyit mond, elsőbbségnemmegadás.
A Suzuki orra felgyűrődve, a nő vigyorog, a gyerekek mozdulatlanul ülnek a kocsiban.
Az eső meg csak esik.
Mert az eső már csak ilyen.
Fentről lefelé....
Ezt még gyakorolgatni kell!
Kerültem egyet délután, c
sináltam pár képet, nem lettek valami jók. Nincs benne képstabilizátor, de ócsó vót, ennyire futotta. Már az előző is csak kacsákat, meg a koszos vizet tudta, néha egy egy poros bokrot.
Egyszer majd csak eljön az az idő is, amikor telik egy olyan gépre, amelyik tengerpartot, hegyeket, vízesést is tud. Meg felhőkarcolókat, Szabadság-szobrot, ilyeneket....
Na jó, nem kell mindig elégedetlenkedni! Délelőtt főztem a paprikás krumplit, közben a Slágerrádió bemondta, - ha jól értettem -, hogy Kubában hiánycikk a wc papír.
Na most mennyivel jobb itt nekünk, a kapitalizmusban!
Van wc papírunk!
Hát nem történik semmi ezekben a fülledt nyári hónapokban!
Na jó, tegnap volt egy kis éjszakai menekülés, tűzoltókkal, katasztrófavédelemmel, osonás a kertek alatt, elvégre melósnak öltözve mégsem lehet végigvonulni a főutcán :-)
Ma a 
céges ruhák visszaszállítása volt az egyetlen fontos esemény, amúgy szabin vagyok.
Megnéztem, a széthagyott motyóimmal mi lett, de mondta a csopvez, hogy valaki eltette, majd valamikor megtalálom, semmi vész, az élet megy tovább.
A szúros szagú gáz (NH3) még kissé terjengett a levegőben, kicsit könnyeztem, kicsit krákogtam, de a szabi alá van írva, ez a lényeg.
Aztán még a nagy ijedtségre való tekintettel, meg a valamikor nem régen volt névnapomra vettem magamnak egy fényképezőgépet. Na azzal aztán el lehet szórakozni, mivel teljesen más, mint az előző.
Ilyenkor vannak azok a pillanatok, amikor az ember átkozza a 21. századot az összes találmányával együtt, és veri a falba a saját fafejét, mert képtelen öt perc alatt elboldogulni egy vacak ketyerével.
A dobozos sör nyitogatása jobban megy, gyakorlom is, módjával, de ma van a lánykámnak a szülinapja, meg kell ünnepelni! Majd még holnap is megünnepelem....legalább lesz valami esemény unalmas életemben.