Hát nem írom le mégegyszer, úgyis túl személyes volt. A bloghu meg le van sz@rva.
Röviden és tömören, itt voltunk a hétvégén a családdal.

A mai napom erről szólt. Ha nem is a tenger partján, de volt nap, volt víz, homokos part. Kigyúrt Swartzenegger nem volt, de sárga a fürdőruhám, igaz, egyrészes. Nem vagyok szőke, nagyon nem, és a kebleim sem repesztették a fürdőrucit.

Családi program, sok sértődéssel, némi nevetéssel.

Hőség, hőség hőség.
Ablakok befüggönyözve, ajtók nyitva.

Gyerekbömbölés.
Valaki kapcsolja már ki azt a kölköt, nem igaz, hogy egy három éves ennyit ordít! Pontosan fél tizenkettőkor kezdi, eltart úgy kettőig. Aztán ötkor újra. És minden nap!A csudába tudják ezt így beprogramozni?

Megőrülök, ha nem ehetek dinnyét. Most fogom magam, megyek és veszek.
Itthon már nem is ízlik annyira.

Rágyújtok egy cigire. Fordítva, de időben észreveszem. Pedig egy mély slukk a füstszűrőből több napi nikotinszükségletemet fedezi. Tapasztalat!

Beborult, néha megmozdul a függöny. Eső kellene. Frissítő zápor.