hogy az angolt külön veszik a tanmenettől, és másik napon lesz. Így most lehet heti két napot járni az oskolába.
Nem mintha nem érnék rá a rengeteg dolgomtól, de azért mégis! Heti két nap az sok, így munka mellett. Igaz, belerokkanni sem fogok.
Amikor majd beköszönt a munkanélküli korszak december közepétől, akkor meg kimondottan jó lesz kimozdulni itthonról. Na jó, téli szünet itt is lesz, de január elején újra kezdődik, és nem süllyedek bele a depresszióba.
Remélem.
És persze annak a lehetőségét sem kell kizárni, hogy közben találok egy másik állást, és akkor nem kell arra várni, hogy visszavegyenek ide.
 

Egy időben a fiam ezzel a játékkal ment az agyamra. Meg volt róla győződve, hogy én is szívesen játszanék ilyet, ha megtanulnám.
Hát nem tanultam meg, a népem hiába imádkozott, pár perc alatt éhenhalt. Ők elmondhatták, hogy az élet egy rossz játék, de a grafikája nagyon ott van.
Viszont ez a zene csodáltos.

nem megyek Angliába dolgozni!
Barátnőm kérdezte a napokban, hogy csakugyan szó nélkül le akarok lépni? Az előző munkahelyemen beszélik, hogy külföldre készülök.
Aztán kitotóztuk a hír eredetét. Egy régi munkatársnővel futottam össze pár hete, ő már elvégezte ezt a sulit, ahova most járok. A vizsgákról kérdezgettem, mennyire nehéz. Mesélte, hogy valamikor volt kint egy hónapig Angliában, erre jegyeztem meg annyit, hogy munkanélküliként én is kacérkodtam a gondolattal. Többet nem is igen tudtam volna mondani, ő megint csak az a típus, aki mellett nem lehet szóhoz jutni. Vagyis hogy igen, néhány szót el lehet ejteni, ebből gyártódott az én sztorim is.
Egyébként szeretnék én menni, sokszor a világ végére is, aztán bele ér a kezem a bilibe, és felébredek.

Ha vasárnap, akkor irány a természet! Aki jön jön, aki nem jön, marad. Kora délután a barátnőmmel sétálgattunk, de mára F. is ígért nekem egy kirándulást. Vártam, de nem jött a megbeszélt időpontra. Ilyen még soha nem fordult elő, mert inkább előbb itt volt, mint hogy késett volna. Arra gondoltam, megsértődött. Tegnap nagyon fáradt voltam, ő meg csak beszélt, beszélt, beszélt.... Ásítoztam, de erre csak annyit mondott, hogy ő alig várja a szombatot hogy találkozzunk, én meg beleásítok a képébe.  Aztán már elegem volt mindenből, leheveredtem, a fejemre húztam a plédet, és akkor kezdte kapizsgálni, hogy én tényleg nem fogom őt meghallgatni. Elköszönt, és becsukta maga mögött az ajtót.
Arra gondoltam, hogy nem is jön, haragszik rám a tegnapiért. Tényleg jegyezte, de azért jött, habár több mint egy órás késéssel.
Így szinte az egész délután kint a szabadban töltöttem.                                     

Mailben kaptam ezt a kérést:

„Kedves Mindenki!

A szakdolgozatomhoz keresek 18. életévüket betöltött résztvevőket. Blogokkal kapcsolatos szokásokkal (írás, olvasás, hozzászólás) foglalkozó, leíró-feltáró jellegű vizsgálatot végzek. Bloggerekkel, blogokat csak olvasókkal, illetve, a blogokba csak hozzászólást írókkal kapcsoltban, az adatok alapján esetlegesen előforduló, mintázatokat keresek. De az elsődleges cél, csupán annyi, hogy kicsit összetettebb képet kapjak arról, kik, miért, hogyan írnak, és / vagy olvasnak blogokat.
Az adatgyűjtés online történik, kb. 20 percet vesz igénybe, egy rövid adatlap kitöltéséből, néhány szöveges kérdés megválaszolásából, és 3 kérdőív kitöltéséből áll.
Ha érdekelnek a részletek, írj a következő címre: orsolya.karpati@yahoo.com

Treen kérdése megihletett:

- Csodálatos fogaid vannak!!!  Új?
- Nem!  Perwollal mostam!!!