A bejárati ajtó csengője akkorát szól, mint egy légvédelmi sziréna. Nem is szoktunk egymáshoz becsöngetni itt a házban, inkább kopogunk. Kivétel a mellettem lakó néni. Ő csönget, a kutya felugat, én meg ijedtemben enyhe szívrohamot kapok. Így volt ez pár napja is. Kinéztem a folyosóra, senki. Kimegyek a lépcsőházba, a néni ott beszélget valami hozzá hasonló mamával, ahogy meglát, integet nagyon.
- Jöjjön már gyorsan, most ment le egy rossz arcú férfi a pincébe, nézze már meg, mit csinál ott!
Bakker!! Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy itt vagyok én, közel 58 éves, 161 cm magas, 55 kiló,és persze nőnemű élőlény, biztos, hogy nekem kell leellenőriznem, hogy ismeretlen rossz arcú férfiak miért mennek le a mi pincénkbe?
Viszont két hónapja én vagyok a házban a gondnok,lehet, hogy mégis utána kellene járni, elvégre a házban elég sok a lopás, de ez momentán nincs benne a szerződésemben.
Éppen felszívtam magam, és erősen összevontam a szemöldökömet, indulásra készen, amikor a rossz arcú már jött is fel. A néni rögtön ráförmedt, hogy ki maga, mit keres itt? Én meg rögtön meg is nyugodtam, ez a pici ember csak a szintén rossz arcú és elég szapora emeleti szomszédék csicskája, ezért mondtam is a néninek, hogy nyugi, itt lakik, nincs semmi gond.
Meg is könnyebbültem rögtön, még pont hiányzott volna nekem, hogy az egész rossz arcú famíliával konfliktusba kerüljek.
Rögtön pályafutásom elején.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.