Ritkán jutunk el valahová, többnyire az interneten csodálom az idegen tájak szépségét, utazós blogokat olvasgatva. Aztán egyszer csak rábukkantam egy kedvező ajánlatra, egy napos kirándulás a palicsi állatkertbe. Igaz, a jelentkezési határidőt már hetekkel lekéstük, de azért felhívtam őket. Mázli! Volt még két hely. A fiam nem volt túl lelkes.
- Nem láttál még állatokat? Most sem fogsz, csak rácsokat, meg egy csomó gyereket, akik körbe állják a ketreceket. oda se férünk majd. Ja, hogy van ott egy tó is? Kit érdekel?
Engem például érdekelt, imádom a vizek látványát. Teszek a morgolódásra, megyünk és kész!
Az idő nem volt túl jó, megérkezésünkkor az állatkert hőmérője 10 fokot mutatott. Elindultunk felfedezni a terepet. Hát először is, rácsot nem nagyon láttunk, kizárólag a nagyon veszélyes állatok, tigris, oroszlán, bölény voltak elkerítve. A többieket derékig érő terméskő kerítés választotta el a látogatóktól. Az állatok térfelén persze egy mélyebb vizesárok is volt, ami sokkal jobban mutatott, mint a drótháló. Gyerekem teljesen belelkesült, egyre inkább tetszett neki a hely. Az meg különösen, hogy több helyen fából készült asztalkák és padok voltak kihelyezve, ahol pihenni, beszélgetni lehet, vagy éppen az otthonról hozott ebédet megenni.
Szeretek fényképezni, de most nem kapott el az ihlet, na meg láttam, hogy a fiam milyen örömmel kattintgat, így legtöbbször az ő kezében volt a gép.
Később a tó partján sétálva csináltam néhány felvételt.
Lujza villa, szállodaként működik, a tótól alig húsz méterre.
Bagolyvár
Palicsi tó a Vigadó árkádjain túl.
Összességében elég kellemes kis kirándulás lett volna, ha nem lett volna ilyen hűvös az idő. Gyerekem meg is fogadta, hogy ide máskor is eljön, mert ez annyira szuper hely. Én azért egy tíz pontos skálán csak hetet adnék rá, pedig én voltam az, aki annyira szeretett volna Palicsra eljutni.
Talán mert annyi érdekeset olvastam már róla, hogy túl sokat vártam...